Q & A

nagyon szépen köszönöm, jól esnek mindig a szavaitok!!! van olyan, ami már nem lesz többet rendelhető, mert nem tudunk gyártatni az anyagból, de az állandó kollekciók hamarosan jönnek újra. mivel mindent magyar kisvállalkozókkal és családi vállalkozásokkal készíttetünk, így az ünnepek alatt senki sem dolgozott, és nem is úgy megy hogy megrendelünk 2000 tételt külföldről amit leszállítanak polybagben, dobozokban egy hét alatt, hanem heti max. 100 db a varrodánk kapacitása, amiben rengetegszer vannak hibás darabok, eltérések, stb., amint mind egyesével kell átnéznünk, korrigáltatnunk, úgyhogy ez mindenképp hatalmas hátránya a hazai, kézi szabásnak/varratásnak.

nem lesz róla videó, nem szenteltem neki külön tartalmat 😅 (bár egy instagram posztomban egyébként már szerepelt!) egy csodaszép monogramozott desk planner volt az ajándékom, amit kinéztem már hónapok óta, csak be kellett rendelnünk és nagyon lassan érkezett meg. de pont időben az új év kezdetére! imádom, ez biztosan hű társam lesz még 10-20 évig simán, annyira szépen öregszenek, és annyira praktikus, simán elfér benne egy planner és egy notesz, kártyák, számlák, papírok, toll, csak felkapom és megyek vele megbeszélésekre.

a kereskedelemben dolgoznak, az pedig nem egy tudatos döntés volt hogy én is ezt az utat választom, de biztosan nagyban befolyásolt hogy láttam az ő munkamoráljukat, az ő sikereiket. az én szüleim mindketten vidékről származnak, sehonnan nem örököltek, sosem voltak befolyásos ismerőseik, soha nem kaptak segítséget senkitől, nem volt egy kezdőlöketük, nem voltak jókor jó helyen, nem szakadt rájuk a bank, stb. az egész gyerekkoromat végigdolgozták, ha kellett akkor konkrétan éjszaka dolgoztak, emellett pedig teljes figyelmet szenteltek nekünk mindig, sosem voltunk bébiszitterrel, stb., mindig első volt a család. voltak nehéz időszakaik, mikor tényleg semmit nem engedhettünk meg magunknak, de kifizetődött a borzasztó kemény munkájuk, és egy olyan életszínvonalat teremtettek meg a családunknak, ami szerintem tényleg csak ilyen szintű kitartással lehetséges, úgyhogy ebben 1000% ők a példaképeim. egész életükben azért dolgoztak hogy nekünk jó életünk legyen, és ezt szeretném tovább vinni én is, megtenni mindent azért hogy az én gyerekeim is biztonságban érezhessék magukat, bármi történne. ezzel én nem szeretek, és nem is szoktam soha visszaélni, 100% megdolgozom mindenemért ami van, soha nem kértem vagy kaptam tőlük ‘felesleges’ cuccokat (divatozás, utazások, luxuskiegészítők, bármi), tényleg csak abban támogattak ami elengedhetetlen volt, DE mindig tudtam hogy ha bajba kerülnék, akkor fordulhatnék hozzájuk. ezt a példát szeretném követni én is, megadni mindent a családomnak ami szükséges egy biztos alaphoz, és szeretném ha az én gyerekeim is kitartó, ambíciózus, erős emberként nőnének fel, akik alá nincs odarakva minden. úgyhogy rengeteg dologban inspirálnak a szüleim, attól függetlenül hogy én nem abban a szektorban dolgozom amiben ők.
arra sosem gondoltam hogy feladjam az ötleteimet, olyan viszont már volt, hogy elgondolkodtam az alkalmazotti léten, mert éppen nem ment annyira a saját vállalkozás, mint mondjuk amennyit egy multinál kereshettem volna a végzettségemmel plusz három nyelvvel. (de elég hamar el is engedtem ezt a gondolatot, nagyon nem való nekem az a szféra, és utólag nyilván már beigazolódott hogy jól is tettem)

igen! (bár nem vettem, hanem ajándékba küldte a márka, de amúgy is nézegettem) ezzel tényleg csak az arc és a dekoltázs barnítható, nagyon max. a karok még, mert picike az eszköz, gyorsan fogy belőle a folyadék, szóval nagy területekre nem elegendő. de pl. így télen jó választás teljesen, mert ha csak azt barnítanád ami a ruhából kilóg, arra tökéletes 😀 a terhesség alatt használtam, de a szülés óta nem, viszont nem szándékosan, egyszerűen csak nem nyúltam érte.

sajnos nem! a közeliek közül senki sem anyuka még, és van egy-két távolabbi barátnőm aki az, de velük pl. az elmúlt egy évben nem is találkoztam a vírus miatt. úgyhogy a közeli barátnőimet én pl. soha nem is traktáltam ezzel, sem magával a terhességgel, sem a szüléssel, sem a kisbabás témákkal. így is tök sokat érdeklődnek, úgyhogy le a kalappal előttük, de magamtól sosem jutna eszembe ezzel a témával nyitni a beszélgetést. te érzel változást, úgy érzed eltávolodtatok? nem lehet hogy a vírushelyzet is rádobott egy lapáttal, hogy kevesebbet tudtok találkozni? vagy te érzed úgy, hogy már nem köt le a mondanivalójuk, így, hogy nálunk nincs baba?

nem ez a végzettsége se neki se nekem, így sajnos nem tudok ebben segíteni! 🙁 mi abszolút magunk tanultunk ki mindent az évek során, az összes weboldalunkat magunknak hostoltuk, magunknak rakjuk össze, csak a css részhez szoktunk segítséget kérni ha szükséges. kisebb projekteket (max. havi 15-20.000-es látogatottságú webshopokat, blogokat, portfolio oldalakat) el szoktunk vállalni ügyfeleknek/ismerősöknek/érdeklődőknek is, ezért ragadhatott meg benned!
szerintem ez is egy kreatív szakma valahol, kell hozzá szépérzék és fogékonyság, de tanulható mindenképp 🙂

hát, ezt neked kell eldöntened, attól függően hogy melyik gazdasági szektor érdekel 🙂 én nem vagyok ebben (mármint a pályaválasztásban) érdekelt immáron 11 éve, így nem is ismerem egyáltalán a mostani kínálatot, fogalmam sincs milyen egyetemeken milyen szakok vannak épp, mi számít jónak, stb.
a legtöbb ruhám vagy saját márkás, vagy h&m!

igen, nagyon régóta szeretném megcsinálni, de ugyanakkor annyiszor láttátok már a gardróbomat, úgy érzem elmondtam már mindent amit el lehet 😀 a nyx epic ink linerét használom a legtöbbször feketében és barnában, nagyon szeretem! de az inglot one move liquid linerje is zseniális, nagyon ajánlom azt is.

nagyon egyszerű oka van: nem szeretnék előnytelen képet megosztani róla, amin éppen alszik és el van kenődve a pofija, vagy ha épp az étel folyik ki a szájából úgy nevet, stb. nem nagyon hiszek abban hogy őt érdekelni fogja x év múlva hogy mi volt róla anno fent az interneten, DE ha mégis, akkor ne legyen gond ebből. de alapvetően nagyon kevésszer és keveset mutogatom, szeretem megtartani az arany középutat.

köszönöm szépen!! 🙂 nagyon jól esnek ezek a visszajelzések. eddig LifeTilt kollagént ittam, most viszont találtam egy másikat aminek még nagyobb a kollagéntartalma, amit akár magában, akár kávéban/teában, akár reggeli smoothie-ban vagy bármi másban feloldva el tudsz fogyasztani (még joghurtba vagy zabkásába is belekeverheted), én már szigorúan csak ezt használom, és a családban is ajánlottam mindenkinek. egyelőre sajnos csak online rendelhető, de ha érdekel, linkelem: https://tamaralukovics.jeunesseglobal.com/hu-HU/naara

január végén, említettem ezt is! 🙂 (kiraktam egyébként highlightba azokat a storykat!)

a mini 🙂 (de nem a super mini!) tök vicces, mert kristálytisztán emlékszem, hogy ez a táska 2016-ban jelent meg, akkor került fel a kívánságlistámra, viszont áldom az eget hogy akkor még nagyon távol álltam tőle anyagilag hogy beszerezzem, mert valahogy a small/medium verzió volt mindenhol elterjedve, azt láttad pinteresttől elkezdve instagramon át mindenhol, youtubereknél is, stb., és valahogy automatikusan arra állt rá az én szemem is, és azt is terveztem megvenni MAJD EGYSZER. nem tudom hogy akkor már létezett-e a mini egyébként, vagy később bővítették vele a termékpalettát, de annyira jó hogy végül emellett döntöttem, szerintem ennél nagyobb méretben elég ormótlan lenne.

nagyon örülök, és annak is hogy szereted a ruhákat, mindig szuper olvasni a visszajelzéseiteket, tényleg ezért érdemes csinálni!!
a sapi az egyetlen termékünk amit nem a mi varrodánk varr (de ettől függetlenül ugyanúgy itthon szerezzük be őket!), viszont emiatt mi is függünk a gyártótól. két napja beszéltem velük telefonon és akkor keddre ígérték a kész termékeket, így azt remélem hogy aki lemaradt a sapikról, az jövő hét végén már be tudja szerezni őket 🙂

ez nálam egy folyamat volt, nem úgy indultam hogy kerestem egy befektetőt vagy csendes társat, vagy úgy születtem hogy egyből tudtam mindennek az üzleti hátterét, bele kellett tanulni szép lassan, és a visszaforgatott pénzből fejlesztgettem és fejlesztgetem folyamatosan a márkát, még borzasztó messze vagyok így is attól, amit célnak kitűztem!
ez nyilván nagyon függ attól hogy milyen szektorban mozogsz, van egy fix terméked amit csak eladsz és becsomagolsz és kész, vagy rengeteg különböző variációról van szó, nem mindegy hogy gyártatsz vagy készen veszed a terméket, stb. én ezt abszolút hobbiból kezdtem el anno, nagyon kis kezdőtőkével, amit a többi fizetésemből szorítottam félre úgy, hogy mellette még az OKJ-s tanfolyamom is fizettem. szóval nyilván ha csak ezen van a fókusz, esetleg kapok hozzá külső segítséget (akár egy társ, akár egy hitel, akár szülők, barát, barátnő, bárki) akkor más távlatokban lehetett volna gondolkodni, szóval ezért sem tudok mondani sajnos semmi konkrétat.
jelenleg nagyon meg van szorulva mindenki a covid miatt, nálunk is iszonyatosan problémás a gyártás, folyamatosan anyagproblémákkal küszködünk. nagyon nehéz idők vannak most, nem a leggördülékenyebb az üzleti élet, persze ez is szektorfüggő, de mivel nem írtad pontosan hogy mivel foglalkozol, nem tudok én sem pontos tanácsot adni!

viszont ha konkrét ötleted van és épp a megvalósítás előtt állsz, és esetleg úgy érzed hogy szükséged van segítségre, írhatsz nekünk nyugodtan egy e-mailt, (contact@tamaralukovics.com) mert kifejezetten ráálltunk az elmúlt évben kis márkák brandingjére/beindítására, szóval tudunk segíteni a webshoptól kezdve a számlázáson át a könyvelésen keresztül tényleg mindenben. (ha pedig textilipar, akkor a gyártásban is)

köszönöm! 🙂 nem pontosan kristálytiszta számomra hogy mit értesz a munkám alatt, de feltételezem hogy a tartalomgyártás/social media oldala vonz. én azt javaslom hogy ennyire fiatalon még maximum hobbiként kezdj bele, semmiképp ne áldozd fel a továbbtanulást ennek az oltárán. mivel követed a mindennapjaim, biztosan tudod hogy én is már csak felnőttként, stabil alapokkal vágtam bele, volt munkám, jövedelmem, végzettségem, ha bármi mégis félremenne. csak ezt tudom javasolni neked is, hobbiszinten építsd fel iskola mellett, és ha elérsz egy olyan szintre hogy akár megélhetési forrásod is legyen belőle, akkor bátran tudsz majd váltani teljes munkaidőben erre 🙂

igen, váltottam, abszolút jól emlékszel! szerintem minél hamarabb váltasz annál jobb, mert ha már most azt érzed hogy nem az igazi, akkor a vége úgyis az lesz. de ez csak az én személyes véleményem természetesen! tartsd viszont szem előtt azt is, hogy sosem késő szakmát váltani vagy továbbképezni magad, szóval ha biztosabb útnak érzed azt hogy maradj, mert mondjuk jobb karrierlehetőségeket biztosít, és nem utálod annyira azt amit tanulsz hogy hosszabb távon foglalkozz vele (egyetem végigjárása plusz pár év munkatapasztalat), akkor még mindig lesz rá lehetőséged hogy másba is belekóstolj. hollandiában viszont legjobb tudásom szerint nem ingyenes a felsőoktatás, szóval gondolom hogy ez egy plusz stresszfaktor, mert nyilván nem akarod elpazarolni sem az éveidet, sem az anyagi forrásaidat olyasmire, ami nem te vagy igazán. úgyhogy szerintem próbáld vizualizálni hogy x éven keresztül képes lennél-e teljes erőbedobással a jelen szakra fókuszálni, el tudod-e képzelni magad ebben a szektorban, akár beszélj emberekkel akik már végeztek, akár keress fizetetlen gyakornoki pozikat, hátha okosabb leszel és jobban belelátsz. (még ha nem is célod most munkát vállalni vele, már azáltal is előrébb vagy, ha behívnak beszélgetni 1-2 helyre, kapsz egy pontosabb munkaköri leírást, stb.) nyilván a vírus miatt ez most nem tudom mennyire kivitelezhető, de ha valamiben nem voltam biztos életem során, a tájékozódás, utánajárás mindig segített!

én nem tudok sajnos senkit ajánlani jó szívvel, de ha tudnék, akkor sem ajánlanék egyébként! ehhez nagyon tartottam magam mindig, még egy mezei háziorvost sem ajánlok, de olyasvalakit főleg nem aki műt. múltkor az egyik vlogmas videómban elkövettem azt a hibát hogy ajánlottam valakit ajaktöltésre és rögtön ki is akadtak a kommentszekcióban hogy miért ajánlgatok orvosokat, úgyhogy onnan is ki kellett szednem.

összességében elég nehezen, én pl. az első hetekben, mikor még tényleg egész nap, megállás nélkül szoptatsz, csak akkor használtam bármit ha fotót kellett készítenem egy munkához, és akkor is instant barnító krémet, amit rögtön le tudtam mosni (tehát nem önbarnító, hanem kvázi egy barna testápoló :D), szóval csak gyorsan felkentem, megcsináltam a fotót és már rohantam is tusolni hogy a következő szoptatásra tiszta legyek.
utána, ha már csak 3-4 óránként van szopizás, akkor járhatóbb út, mert azért a gyorsbarnítóknak is kell egy bő 3 óra mielőtt lemoshatod magadról. én még spray tanre is mentem egyszer mikor nem tombolt ennyire a vírus, de ami fontos nyilván, hogy a cicit hagyd ki, illetve amíg nem mosod le magadról teljesen alaposan, addig semmi szín alatt ne érintkezzen a baba bőrével.

nem nagyon vagyok idézetes, nincs is igazán kedvencem! nem idézetek szoktak motiválni, de amivel nagyon tudok azonosulni az a “nincs lehetetlen, csak tehetetlen”, anyukám mondogatta nekem mindig viccesen, és basszus tényleg így van!

én nagyon szeretem, annyira durván megnőtt a hajunk amióta használjuk! Ádámnak valamivel vékonyabb szálú a haja, ő egyszer vasalja hajmosás után, utána pedig 3-4 napra rá szerintem. én 1-2 naponta vasalom, de korántsem annyira káros, mint a hagyományos vasalók.

köszönöm szépen, és nagyon örülök hogy tetszettek!!!
vannak rosszabb időszakaim nekem is, szerintem ez teljesen oké, ha tudja őket kezelni az ember. én olyankor kicsit lassítok, többet vagyok a családommal, kevesebbet fókuszálok a munkára (szerencsésnek tartom magam, mert a munkán kívül jelenleg nincs más stresszfaktor az életemben, mindenki egészséges körülöttem). plusz hát nyilván a vírus jelenléte egy folyamatos, konstans letargiában tart mindenkit lassan egy éve, de ez más kérdés.
egyébként egy rettentő ambíciózus embernek tartom magam, mindig pörög az agyam száz ötleten egyszerre, ha egy kis sikerélményre vágyom, akkor csak belevágok egybe, és megpróbálom megtervezni/megvalósítani, mert ez mindig jó érzéssel tölt el, legyen az akár kis cél, akár nagy elképzelés. van sok dolog ami végül nem valósul meg, mert nem tudom úgy kivitelezni ahogy szerettem volna, de ötletek és célok mindig vannak, és szerintem ez tök fontos!
nem pihentem végül semmit, ezerrel beindult idén is a munka, amire nem számítottam korábbi évek alapján, az év első negyede általában egy langyos állóvíz a reklámszakmában. de hálás vagyok érte és nem panaszkodom! nem annyira sűrű mint az év vége volt, így kicsit több időnk jut azért magunkra, például nekivágtunk az összes orvosi kivizsgálásnak, rutinvizsgálatnak, iratok, okmányok rendszerezésének, elnapolt feladatoknak, stb., amire eddig nem sikerült időt szorítanunk 🙂
Ádámmal szeretünk beszélgetni, együtt lenni, pihenni itthon, jókat enni, régebben pedig utaztunk együtt rengeteget. szóval teljesen átlagos dolgok!
január 29.-én jön a szokásos éves szülinapi akció a basicen, úgyhogy addigra elég nagy készlettel készülünk, új kollekció pedig március elején lesz! 🙂

gratulálok! 🙂
én tinikorom óta vágytam rájuk, egészen pontosan a neverfull és a speedy 25 volt az álmaim netovábbja, de erről egyébként terveztem is bővebben mesélni egy táskás videóban hamarosan. a multi pochette-t én nem tudom értelmezni, SZERINTEM iszonyat bazári rajta az a kis vékony lánc, meg maga a koncepció is, hogy egymásra lett pakolva gyakorlatilag minden amit találtak, valahogy összességében gagyi hatást kelt. de ha tetszene is, sajnos a zöld pánt végképp eltántorítana. (de amúgy rengeteg ilyen táska van a náluk, ami előtt egyszerűen értetlenül állok, fel nem tudom fogni hogy gondolták 😀 nagyon love-hate kapcsolatom van a márkával, szerintem náluk vannak a leggyönyörűbb, legklasszikusabb, legelegánsabb darabok is, de ugyanakkor vannak olyan táskáik és ékszereik, hogy csak nézek, hogy ez komoly?!)
számomra egyébként három annyira különböző modellről van szó, hogy nem is lehet szerintem összehasonlítani őket. annyira más a funkciójuk, hogy szerintem érdemes lenne az alapján döntened, hogy számodra mi a legpraktikusabb. én pl. egyetem alatt vettem egy nagyon használt, nagyon vintage speedyt, el is adtam kb. fél éven belül, mert nem tudtam kihasználni (mivel csak kézben/karon hordható, pici a fogantyúja, nem fér bele egy laptop, könyvek, stb., nehéz belelátni, nem olyan praktikus a kialakítása), a neverfull értelemszerűen iszonyat pakolós, jól kinyitható, jól illeszkedik a vállra, elbír mindent, ha nincs megtömve akkor is szépen mutat, gyönyörűen öregszik, stb. a pochette pedig akkor lehet szerintem nagyon praktikus ha tényleg pici táskákat használsz, inkább az a casually rohangálós típus vagy, nem hordasz magadnál sok mindent, szereted hogy lehet variálni, nem zavar rajta a gyenge lánc, inkább pánttal hordanád, szereted a crossbody fazonokat, nem idegesít hogy mindig át kell vetned magadon, stb. de ugyanez igaz fordítva is, a speedyt vagy a neverfullt értelemszerűen csak kézben/karon tudod hordani, ha nem hordasz magadnál sok dolgot akkor felesleges a sok hely, stb. én például most, hogy már az esetek túlnyomó többségében kisebb táskákat hordok (kivéve a babacuccok vagy munkanapok, értelemszerűen), megint elkezdtem szemezni a speedyvel, gondolkodom is hogy idén szülinapomra is meglepem magam 😀 szóóóóóval nehéz kérdés, de mindenképp azt nézd szerintem, hogy a legjobban ki tudd használni!
teljesen megértem egyébként hogy nem akarsz beleugrani azonnal, ami nekem nagyon hasznos volt az a sok sok sok videó review, rengeteget megnéztem, hogy ki hogyan nyilatkozik, mennyire használja ki, melyiket ajánlja. ugyanis van egy rossz hírem: a téma itt még mindig nem ér véget, mert nagyon más anyagból készül a monogram, a damier ebene és a damier azur (plusz van ugye az epi leather is ami szerintem egy nagyon elegáns választás), ÉS AKKOR még ott vannak a belsők is, ami lehet cherry, rose ballerina vagy bézs is! 😀 ha ezzel végeztél, akkor pedig még meg is kell várnod a táskát, mert sajnos 99% hogy nincs a boltban, és be kell rendelni majd.

19 évesen kezdtem el dolgozni, azóta nem is volt olyan időszak hogy ne dolgoztam volna, leszámítva azt a pár hónapot mikor először kiköltöztem Dániába. miután leérettségiztem és még itthon éltem, kaptam a szüleimtől havi 60.000 forint zsebpénzt, ezt osztottam be, és mellette egyetem mellett részmunkaidős fix állásom volt. Dániában az első pár hónapban támogattak (kaptam tőlük egy ágyat, egy íróasztalt, ruhakonzolokat és egy JÓ NAGY nagybevásárlást, plusz 3-4 havi lakbért az első hónapokban). de például soha életemben nem jártam fizetős iskolába, a jegyeim miatt itthon is államilag támogatott szakra jártam, kint pedig ingyenes volt a felsőoktatás, így ez sosem került nekik egy fillérbe sem. (később, miután hazaköltöztem elvégeztem egy OKJ-t, de azt már magamnak fizettem). 18-21 éves korom közt még sokszor kaptam tőlük dolgokat, pl. drágább tankönyveket, egy ma már ezer éves sony laptopot amit azóta is őrzök 😀 illetve a telefonokat ők vették nekem. (a mindennapokat pedig a saját fizetésemből finanszíroztam, mint albérlet, számlák, utazások, kaja, ruhák, szórakozás).
kb. 22-23 éves koromra lettem 1000% anyagilag független, amikor tényleg már néha-néha sem fizettek bele semmibe, és meg tudtam venni magamnak nagyobb dolgokat is, mint a macbookom vagy a telefonok, stb. 🙂
egyetem alatt még egyáltalán nem éltem meg rosszul, mert mindig azt mondták hogy amíg tanulok, segítenek bármiben (persze most is segítenének ha kellene, nem arról van szó, csak szerintem 28-30 évesen ez már nem lehet ‘elvárás’) ha most kellene anyagi segítséget kérnem, azt elég rosszul élném meg – nagyon büszke vagyok arra hogy saját magam építettem fel az egész vállalkozásom bármilyen külső segítség nélkül, és elég nagy kudarcélmény lenne ha ennyire megszorulnék ennyi év önállóság után. de más értelemben rengeteget segítenek nekem, egyrészt sokat foglalkoznak Bellával, másrészt nagyon sokszor adnak tanácsot az üzletvitelt illetően is, ha nem vagyok biztos valamiben.