Az esküvőnk
Sziasztok!
Úgy gondoltam eljött az ideje hogy picit visszatérjek írott formában is, hiszen ígértem az esküvőről egy nagyon részletes beszámolót, amit szerintem a legegyszerűbben és legnyomonkövethetőbben ezen a platformon lehet megejteni. Arról nem is beszélve hogy így legalább össze tudjuk kötni a kellemeset a hasznossal, s amellett hogy megíródik ez az ajánló, tudok nektek egy fotónaplót is mutatni a napról. Egyébként napi szinten érdeklődtök a szervezéssel, szolgáltatókkal, praktikai infókkal kapcsolatban, ami nem is csoda, hiszen hivatalosan is beléptünk az idei esküvőszezonba, de ha valaki még csak most kezdi a szervezkedést a jövő évre, annak is (remélem) hasznos iromány lesz.
Talán a legegyszerűbb az, ha tematikusan végigmegyek minden tényezőn ami a napot érintette, kezdve a helyszínválasztástól a ruhákon, szolgáltatókon át mindenen, így átlátható lesz az amúgy nagyon hosszú poszt. Mindenekelőtt viszont jöjjön egy gyors összefoglaló és pár háttérinfó az esküvővel kapcsolatos elképzeléseinkről.
Sok dologban ragaszkodtunk a hagyományos sémákhoz, sok dologban viszont kifejezetten szerettünk volna eltérni tőlük, így szerintem egy elég vegyes esküvőt sikerült összehoznunk, de úgy gondolom hogy végül minden szépen passzolt mindenhez.
Pici esküvőt szerettünk volna, kis felhajtást, kevés szervezkedést, nulla ide-oda mászkálást, amiből nagyjából minden sikerült is, kivéve a szervezés részét, ami még így is nagyon hosszadalmas és kifejezetten megterhelő volt. Nem volt templomi esküvőnk, többek közt azért mert Ádám nincs is megkeresztelve, de egyikünk sem jár soha templomba, így nem is éreztük magunkhoz közelinek. A ceremóniát is a helyszínre szerveztük, így igazából minden ugyanott volt és nem kellett vonulnia vagy autóznia a násznépnek, nagyon kompakt lett az egész esemény.
Nehéz kérdés ilyenkor hogy hol húzza meg az ember a határt, ki az akit még meghív és ki az akit nem. Nálunk is sokáig ment a vívódás, mert persze voltak azok az emberek akik nélkül egyértelműen elképzelhetetlen lett volna a nap, de voltak olyanok is akiket igazából nagyon szívesen meghívtunk volna, de ha már őket akkor az xy-t miért nem, stb. Voltak persze olyan döntések is amikből tudtuk hogy sértődés lesz, de ellenpéldának volt olyan is ahol teljesen megértette az adott illető hogy miért nem hívjuk meg, és nem is okozott ezzel kellemetlenséget nekünk. Alepvetően mindenki azt mondja hogy “ez a te napod, az a fontos hogy te jól érezd magad”, de sajnos általában ez az egyik legutolsó szempont, hiszen természetesen senki nem szeretné hogy a násznép rosszul érezze magát, ne legyen megelégedve a helyszínnel, az étellel, a programmal stb. Lehet hogy ha tíz év múlva lett volna az esküvőnk akkor már máshogy állunk hozzá, de egyelőre nem tudtuk elengedni ezt a faktort, szerettük volna ha a barátoktól kezdve a nagyszülőkön át mindenki jól tudja érezni magát. Persze több olyan dolog is volt amiről mindenképp le- vagy épp rá akartak beszélni minket, volt amire többen a szemüket forgatták, de alapvetően igyekeztünk azért egy kellemes napot összehozni mindenki számára, még akkor is ha nem minden döntésünkkel értettek egyet. Fontos realizáció volt számomra az is, hogy tulajdonképpen egy olyan szintű szakadék van a mi és a szüleink generációja közt, ami egyértelműen nem volt még ilyen mértékű náluk és az ő szüleiknél, így rengeteg dologgal kapcsolatban láttuk hogy egyszerűen nem értik miért így csináljuk.
Mi egyébként kifejezetten kértük a vendégeket hogy egységes színekben érkezzenek, mellékeltünk is egy kis színskálát a meghívóhoz, így nagyon esztétikusra sikerültek a fotók is, mert nem pompázott a násznép a szivárvány összes rikító színében, különféle szuper mintákkal. Nem volt szempont a hagyományos fekete-fehér-piros tiltólista, így a fekete és a fehér is felkerült a színskálára, kifejezetten bíztattuk a vendégeket hogy nyugodtan érkezzenek abban, a piros, a kék, a sárga és társai viszont nem szerepeltek a színeink közt, mert szerettük volna ha nagyon finom tónusú képek készülnek majd. Mivel nagyon természetközeli volt az esküvő, abszolút a természetes és a pasztell színek passzoltak a helyszínhez, és hálistennek senki nem is tért el ettől.
Most pedig következzenek a képek, remélem nektek is tetszeni fognak, és remélem sikerült picit átadnom az egész nap hangulatát. A képeinkre egyébként nem kértünk erős effektet és retusálást sem, mert szerettük volna ha természetes marad az egész történet.
Az időpont
Az időpontunk fix volt, még a lánykérés utáni tíz percben kitaláltuk hogy kereken egy évvel később szeretnénk esküdni, s mivel ez április 30.-i dátumra esett, szuper ötletnek tűnt, hiszen másnap munkaszüneti nap, senkinek nem kell majd dolgoznia. Arra már csak hónapokkal később gondoltunk hogy április 30.-a egyébként munkanap, tehát az összes vendégnek szabadnapot kell majd kivennie, viszont mivel összesen 45 főt hívtunk és ennek túlnyomó többsége család volt, reméltük hogy ennyit mindenki megtesz majd az érdekünkben. Délután 4-kor kezdődött egyébként a ceremónia, szóval volt aki csak előbb eljött munkából és úgy oldotta meg, de a legtöbben rááldozták az egész napot. (Amit nagyon köszönünk!)
Az időjárás miatt az elején egy picit sem aggódtunk, mert 2018-ban 25 fok és verőfényes napsütés volt ezekben a napokban, amire azért emlékszünk kristálytisztán mert épp Amszterdam utcáit róttuk a szakadó esőben míg mások itthon már medencéztek. Én nem szoktam túl sokat stresszelni ilyeneken, szóval egy éven át csak elhesegettem Anyukám vészjósló kommentjeit az áprilisi esővel és széllel kapcsolatban, de sajnos igaza lett és valóban nagyon rossz időnk volt. Esőt is mondott aznapra, ami hála az égnek végül elkerült minket, viszont akkora szél volt hogy mindenünket teljesen szétfújta, a hajunk-sminkünk amiken órákon át dolgoztak nagyjából öt perc után tönkrement, a fátylamat többször is kitépte a hajamból a szél és a fotósunk futott utána, a helyszínre pedig hőlégbefúvókat kellett bérelnünk még az utolsó pillanatban hogy ne fagyjunk szét vacsora közben.
Sokat gondolkodtam rajta hogy vajon érdemes lett volna hallgatni MINDENKIRE és július közepén megtartani az esküvőt, vagy jó volt-e ez így, és jól tettük hogy nem engedtünk az elképzelésünkből. Végül arra jutottam hogy ennek így kellett lennie és összességében nagyon örülök hogy tartottuk magunkat az eredeti dátumhoz. Igen, szuper lett volna verőfényes napsütésben, melegben, kellemes közérzettel szép fotókat készíteni, szuper lett volna nem szétfagyni és tökéletes sminkben és hajban férjhez menni, viszont tök snassz lett volna választani egy véletlenszerű dátumot ami semmit sem jelent nekünk és akkor összeházasodni amikor épp szabad a helyszín amit kinéztünk.
A helyszín
Körülbelül 2-3 lehetséges verzió volt a fejünkben mikor elkezdtünk nézelődni, de nagyjából egy hét alatt rájöttünk hogy nem érdekel minket más mint a Szentendrei Skanzen. Tetszett a Playa Luna is, mert tényleg különleges, de egyrészt nem volt annyi férőhely sem náluk amennyi ehhez a pici esküvőhöz kellett volna (mármint a panzió részben), másrészt négymillió forinttól kezdődött az ajánlatuk, ami nem tartalmazta nyilván az összes többi olyan költséget ami egy esküvőhöz kapcsolódik, mint ruhák, fotósok, videósok, zene, stb. Nagyon gyorsan eldöntöttük hogy meg sem szeretnénk nézni mást, hiszen a családom java szentendrei, Ádám családja budapesti, a barátaink is mind a Budapest – Budakalász – Szentendre vonalon élnek, így teljesen felesleges lett volna mindenkit utaztatni emiatt a nap miatt.
A Skanzen több opciót is ajánl a ceremónia és a vacsora helyszínét illetően, és van három különböző templom is a területén. Nálunk csak a pajta jöhetett szóba, mert nem szerettünk volna klasszikus éttermi esküvőt, és bár tavaly hozzájuk került az egykori Vidámpark dodzsempályájának váza is, amiből egy brutál szép üvegekkel körbevett rendezvényhelyszínt csináltak, a mi 45 főnk téblábolt volna a hatalmas üres térben. A pajta hivatalosan 120 fő befogadására alkalmas, mondjuk az már picit zsúfolt lehet, de mi a hagyományos hosszúkás asztalok helyett egyébként is körasztalokat szerettünk volna (amik sokkal több helyet foglalnak), így nem is volt gond hogy nem leszünk annyian.
A Skanzennél egyébként kikötés volt hogy náluk kell kérnünk a cateringet is, így ők csinálták az egész vacsoránkat, ami mindenkinek nagyon ízlett, egy panasz sem érkezett rá. Egy klasszikus húslevesünk volt, Ádám kérésére külön tányéron palacsintatésztával (tudjátok, Frittatensuppe), az én kérésemre pedig frissen szeletelt hegyes erős paprikával. Két főétel volt (egymás után), az egyik rosé kacsamell párolt káposztával és burgonyapürével, a másik pedig lassan sült marha mogyoróburgonyával és savanyúsággal. Volt egyetlen vegetáriánus vendégünk is, akinek külön kértem ételt, de sajnos ezt nem sikerült megugrania a Skanzennek – elég jelentős késéssel hoztak neki spárgát és krumplit grillen. Hát igen.
A dekor
Talán ezt a részt a legnehezebb megírnom, mert nagyon vegyes érzelmekkel tölt el a kérdés.
A dekorunkat a Virágos Pagony készítette, akikről már ránézésre is tudtam hogy tökéletesek lesznek nekünk. Egy barátunk esküvőjén is ők hozták a virágokat, onnan lestük az ötletet, és végérvényében örülök is hogy mellettük döntöttünk. Többször is találkoztunk élőben, voltunk együtt helyszínbejáráson és készítettünk egy nagyon alapos tervezetet és moodboardot is Pinterest képek alapján, de sajnos az esküvőn mégsem minden teljesen úgy alakult ahogy azt megálmodtuk.
Ami elkészült azzal őszintén, száz százalékosan meg voltunk elégedve, minden teljesen az elképzelések szerint történt. Viszont sajnos nagyjából kereken fele annyi dekoráció került fel mint amit megálmodtam és mint amire árajánlatot kértem, így azzal a nagyon savanyú érzéssel távoztam az esküvőről hogy egy egész vagyont fizettünk ki egy nagyon minimális mennyiségű dekorért. Persze, nem a világ vége és nem történt tragédia, mert ami elkészült az tényleg csodaszép volt, de nem véletlenül kértem amit kértem, hiszen maga a pajta önmagában nagyon kopár, s nem túl hívogató. A falak, a mennyezet, a padlóburkolat sem túl barátságos, így túlzóan sok növényt, fényt, anyagdíszt képzeltünk el és beszéltünk meg mindenhova. A főasztal mögötti anyag- és fénydekort is nagyjából tízszer ilyen grandiózusra terveztem, és őszintén szólva elég csalódott voltam mikor megláttam.
Kedves, segítőkész és szimpatikus volt a cég, és tényleg tiszta szívből ajánlom őket, de mindenképp kritikus fontosságú hogy egyeztessétek a dekor mennyiségét többször, nyomatékosan, hiszen ezek sajnos megfoghatatlan dolgok, lehet hogy ami valakinek minimál az másnak már túlzó, s fordítva. Ehhez a mennyiséghez egy abszolút túlzó árat adtak nekünk, főleg hogy nagyon egyszerű növényeket kértem és kihangsúlyoztam hogy nem szeretnék mindenhova bazsarózsát és társait, teljesen megelégszem a szezonális virágokkal, szóval ha újra csinálhatnám akkor biztosan egy sokkal alacsonyabb árat alkudnék ki. Egyébként az én hibám is hogy nem mentem fel ellenőrizni a helyszínt délelőtt, mert lehet hogy akkor még lehetett volna menteni a menthetőt, de az az igazság hogy nagyon el voltunk foglalva a készülődéssel.
A színeket illetően itt is az egyszerűségre törekedtünk – mindenből fehéret, krémszínűt, bézst vagy barnát kértem, szerettem volna ha megmarad a rusztikus hangulat. Ádámmal még a legelején kiválasztottuk hogy nagyjából mi az irányvonal, mi az ami mindkettőnknek tetszik, utána pedig szabad kezet adott nekem, én pedig a dekorosoknak. Nem egyeztettünk a konkrét virágtípusokat, csokorméreteket, bármi ilyesmit illetően, abszolút rájuk bíztam a részleteket. Annyira jó hangulatot árasztott magából az egész helyszín, hogy nem szerettem volna elrontani nagyon oda nem illő színekkel és dekorelemekkel.
Volt egy kis fotósarkunk, ahol gyerekkori képek voltak kiállítva mindkettőnkről, illetve a cheese.hu biztosított nekünk polaroid gépeket, amik képzeljétek nem csak hogy kis kijelzővel vannak már ellátva amiről ki tudod választani hogy melyik kép sikerült a legjobban, de ráadásul több példányt is tud belőlük nyomni! A vendégek imádták – már az érkezéskor fotózkodtak egy csomót a Cheese-es pola gépekkel, de a ceremónia után is rengeteg képet készítettünk mindenkivel. Később, a kreatív fotózs alatt is jöttek velünk, de a vacsora alatt is egy csomóan fotózkodtak még, és tényleg hatalmas örömöt csalt minden vendég arcára hogy mindenki eltehetett egy példányt a közösen készült fotókból, ellentétben a hagyományos polaroid képekkel.
A ceremónia helyszínének a pajta előtti teret választottuk, hogy egyben legyen az egész esesmény, ne kelljen ide-oda rohangálni. Bár a talaj korántsem volt ideális a bevonuláshoz, eredetileg egy hosszú, vastag papír lett leterítve “szőnyegként” a sorok közé, de sajnos akkora volt a szél hogy folyamatosan felkapta azt, így meg kellett válni tőle már a bevonulást megelőzően. Mivel az egész nem tartott húsz percnél tovább, így a násznép a nem túl kényelmes, de nagyon praktikus sörpadokon ült, amiket utána könnyen el lehetett mozgatni, és így a vacsorához szükséges székeket sem kellett kihozni a ceremónia idejére.
Szentendre anyakönyvvezetője, Urbán Zsuzsanna adott minket össze, akivel már előtte is találkoztunk háromszor, és aki egy borzasztóan vicces, jófej nő. Hatalmas kő esett le a szívünkről mikor először kisétáltunk a polgármesteri hivatalból Szentendrén, és tudatosult bennünk hogy mekkora jackpotot lőttünk a személyében. Ahogy egyébként minden találkozásunk alkalmával az irodájában, ugyanúgy nagyon csinosan és elegánsan érkezett az esküvőnkre is.
Ruhák és cipők
Talán páran már láttátok korábbi videóimban hogy alaposan megszenvedtem a ruhakeresést, hiszen egyszerűen sehol sem találtam annyira egyszerű, letisztult és szép ruhát mint amit elképzeltem magamban. Hihetetlen, de tényleg nincs sehol olyan kölcsönözhető ruha amit el tudtam volna képzelni magamon, pedig semmi különös elvárásom nem volt azon kívül hogy ne legyen hatalmas és habos-babos.
Okkal nem szerettem volna sem vásárolni sem varratni – úgy gondoltam hogy nem szükséges megvennem egy ruhát csak azért hogy egyszer rajtam legyen, és nem is vagyok az az ember aki utána vitrinben őrizgeti és a kislányának mutogatja majd hogy miben ment férjhez. Kevés tárgyi dologhoz ragaszkodom, 99%-ban csak olyan dolgokhoz amit Anyától kaptam, így nekem a ruha megtartása nem volt egy kardinális kérdés. Mégis, azok után hogy végigjártuk Budapest összes ruhakölcsönzőjét, egyszerűen sehol sem találtam számomra megfelelő választást. A végén már annyira szorított az idő hogy úgy éreztem muszáj közülük választanom, és úgy éreztem meg is találtam a legkevésbé rossz opciót, de akkor hálistennek megtörtént a legjobb dolog ami történhetett velem, és teljesen véletlenül találkoztam egy rendezvényen Sármán Nórával.
Már bőven azelőtt is nézegettem az ő ruháit mielőtt Ádám megkérte volna a kezem, de egyrészt tudtam hogy Nóri ruhái nem bérelhetőek, másrészt leginkább nagy tüll szoknyákat láttam nála, én pedig vékony sellőfazont szerettem volna. Úgy éreztem talán az ő ruhái túl bohém stílusúak hozzám, és bár az összes valaha látott ruhánál sokkal jobban tetszettek, mégsem mentem el megnézni őket. Azt tudtam hogy Daalarna ruhát nem szeretnék, nem tudom miért, ez már a nulladik percben megfogalmazódott bennem. Valamiért pont azt éreztem a Daalarna ruhákon amit Nóri ruháin nem, hogy kicsit számomra elcsépeltek, mindenkinek az van, mindenhol csak azt látom. Nóri egy sokkal limitáltabb, különlegesebb vonalat képviselt a szememben, és egy picit úgy éreztem hogy talán az én esküvőmre mégiscsak túlzó lenne egy Sármán Nóra ruha.
Mégis szóba elegyedtünk és mégis noszogatott hogy azért menjek el és nézzem meg a ruháit, mert nála is van sellő fazon és nála is vannak nagyon szolíd ruhák. Inenntől pedig már nem is nagyon kell magyarázni a történetet – elmentem, beleszerettem az összes létező ruhájába, és amikor a legelsőt felvettem már akkor világossá vált számomra hogy nekem bizony Nora Sarman esküvői ruhám lesz.
Több ruha is tetszett nekem Nóri kollekcióiból, de a legjobban a Blush szoknya, a Bartok és az Everlasting top. Nem tudtam dönteni köztük, olyannyira nem, hogy Nóri varrt csak nekem egy azelőtt még nem létező modellt, amiben ötvözte a Bartok és az Everlasting elemeit, közben kiegészítve olyan megoldásokkal amiket direkt rám szabott. Tényleg köszönőviszonyban sincs egy ilyen finom, hernyóselyem ruha azokkal a kemény, szúrós anyagú kölcsönzős ruhákkal amikben mozdulni sem tudtam – borzasztóan hálás vagyok Nórinak hogy elvállalta a ruhám elkészítését mindössze két hónappal az esküvőnk előtt.
A szoknyám nagyon hosszú uszállyal készült, ami sajnos a képeken nem tudott érvényesülni annyira mint szerettem volna, viszont nagyon praktikus módon fel is lehetett tűzni a ceremónia után, így nem kellett egész este lépkednem rajta. A fátylam is Nóritól volt, illetve tökéletesen jellemzi a kedvességét hogy kölcsön adta a saját gyönyörű (szintén hernyóselyem) bomberdzsekijét, amit csak úgy magának készített.
A felsőm nagyon puha francia csipkéből készült, a háta nyitott volt, fűzővel. Nóri nem varrt bele melltömést, ami egyébként az összes másik ruhában volt amit próbáltam, és hatalmas, torz alakú melleim lettek az összestől, szóval ezt is nagyon-nagyon értékeltem.
Ádám ruhájának nagy részét a Peek & Cloppenburgban vásároltuk, az öltönye Selected, a nyakkendője Hugo Boss, az öv Tommy Hilfiger volt. A cipőinket mindketten eCipőről rendeltük, ő egy fehér Vans slip-on-ban volt, én pedig egy gyönyörű Guess cipőt választottam.
Estére én egy Zara trikó fölé vettem egy szintén Zara rövidujjú pólót, s maradt hozzá a menyasszonyi szoknyám, Ádám pedig egy Fred Perry pólóinget és szintén Zara pulóvert vett át.
A koszorúslányaim mind teljesen más, de színben harmonizáló ASOS ruhát viseltek, ami az elejétől fogva egyértelmű volt számomra, mert egyrészt nem is tetszenek a klasszikus koszorúslány-ruhák, az sem tetszik ha mindenkin ugyanaz van, és azt sem szerettem volna ha egy fazont erőltetek rá a teljesen különböző korú, magasságú, tónusú és alkatú lányokra.
Szerintem gyönyörűek voltak és nagyon szép ruhát választott mindenki, de sajnos ők is rettentően fáztak egészen a ceremónia végéig, amikor mindenki átöltözött kényelmesebbe és melegebbe. A csokrom pedig a lehető legjobb helyre került – életemben nem dobtam még ilyen pontosan. 😀
Fotó, videó
Az első perctől kezdve egyértelmű volt hogy Petit kérjük fel az esküvőnk fotózására, tulajdonképpen viccesen már másfél évvel a lánykérés előtt mondtam neki hogy készüljön, mert őt hívjuk majd. 2018 május 1.-e körül írhattam neki, szerintem már rögtön a lánykérés után másnap, hogy nehogy programot csináljon, mert mindenképp őt szeretnénk. A sors fintora, hogy pont a 2019-es szezonra állt össze Emillel, hogy közösen a Meraki Project név alatt dolgozzanak ezután. Mi lettünk az egyik első közös esküvőjük, és a képek szerintem magukért beszélnek. Nem volt meglepetés, mert nyilván ismertük a fiúkat, de nagyon jó hangulatban telt velük a nap, nagyon örülök hogy őket választottuk.
Sokáig úgy gondoltam hogy videósunk nem lesz, mert egyrészt nem gondoltam hogy szükség van rá, másrészt nagyon drágán láttam nagyon nem szép referenciavideókat, így nem is igazán foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Felkeresett viszont a Mates Motion csapata, akik felajánlották hogy elkészítik az esküvői videónkat, és bár még nem láttuk a végeredményt, a fiúk elképesztő precizitással, profizmussal, és jófejséggel csinálták végig az egész napot. Mindenben segítettek nekünk, kedvesek voltak, egyszerűen jó volt velük dolgozni. Végig törekedtek arra hogy a fotósainkat se gátolják, s viszont, így nagyon kellemes csapat alakult ki a nap végére. Természetesen amint elkészül a videónk, már azonnal mutatom is nektek!
Smink és haj
Drága barátnőm Bianka csinálta a hajam, akiről már többször olvashattatok a blogon, és több videóimban is szerepelt. Bius a Barber & Barbies-ban dolgozik, de rengeteg kreatív esküvői fotózáson szokott részt venni. Bár én nem szerettem volna feltűzni a hajam, mindig csodálattal nézem a kontyokat amiket készít. Igazából fel sem kellett kérnem a feladatra, magától jelentkezett, de egyébként is egyértelmű volt hogy őt szeretném az esküvőmre. Nem volt könnyű feladata, mert rajtam kívül még öt koszorúslánynak kellett hullámokat, fonatokat, kontyokat készítenie, és bármennyire gyönyörű hajkoronát készített nekem, a munkája jelentős részét tönkretette a szél egy perc alatt. A hullámok szerencsére bőven másnapig kitartottak, de nem egyszer merőlegesen felfelé állt a hajam a ceremónia során is a hatalmas széltől.
A sminkem magamnak készítettem, viszont Bianka ajánlására hívtam Pocsaji Edinát az esküvőre, aki a koszorúslányoknak és Anyának is gyönyörű sminket készített.
Egyebek
A ceremóniamesterünk Mónos Zsolt volt – egy olyan választás amit egy percig sem bántunk meg. A DJ Molnár Gergő volt aki hétköznaponként az Instantban rezidens, és bár tőlünk rettentő távol áll a zenei ízlése, a násznép nem panaszkodott rá, Geri pedig az egész nap és este folyamán nagyon nagyon kedves és segítőkész volt. A tortát és a desszerteket a NekedCake készítette.
A köszönőajándékainkat Lilla és a férje készítették, akik ketten együtt alkotják az Aurora Candle-t, ezeket viszont a dekorosunk sajnos elfelejtette kirakni az esküvőn, így utólag adogatom oda minden vendégnek szép sorjában, ha találkozom velük. Lilláék nagyon cuki fakanócos gyertyákat készítenek, rengeteg nagyon finom illatban, mi is alig tudtunk választani közülük. Szép lassan és egyenletesen égnek, az illatuk nagyon erős de mégsem tolakodó, a fakanóc ropogása pedig rendkívül megnyugtató. Nagyon ajánlom köszönőajándéknak ezeket a mini gyertyákat, csak ti szóljatok a dekorosnak hogy rakja is ki őket. 😀
Végezetül pedig a meghívóink és a gyűrűk – a meghívókat az Inkredible Letterpress-nél készíttettük, akik nagyon gyorsan és rugalmasan dolgoznak, de elég drágák. A meghívónkon található grafikát kedves barátunk, Kovács Melinda készítette, s ezeket az elemeket használtuk például a kis gyertyák címjékén is.
A gyűrűinket a Feil-nél csináltattuk, jártunk több helyen is, de egyöntetűen mellettük döntöttünk mindketten. Kedves és nagyon gördülékeny volt a kiszolgálás, örök garanciát kaptunk az ékszerekre és visszavihetjük őket évente tisztíttatni és ródiumoztatni. Mindketten teljesen klasszikus, sima, féldomború fehérarany karikagyűrűt szerettünk volna, de én végül elcsábultam és az egyik felét kirakattam gyémántokkal. Ha az eljegyzési gyűrűmmel együtt hordom akkor a köves része van felül és szerintem nagyon szépen mutatnak együtt, ha viszont magában a karikagyűrűt akkor a sima felét fordítom felfelé, és nagyon tetszik hogy ennyire szolíd és visszafogott. Bár eredetileg nem szerettünk volna gravíroztatni bele, mégis meggyőztek a helyszínen (bár nem ez tartott vissza de egyébként ingyen volt), így belekerültek a IV XXX római számok, ami az eljegyzésünk és mostmár az az esküvőnk dátuma is.
Ez a weboldal sütiket használ. Az oldal böngészésével elfogadod az Adatkezelési tájékoztató-ban leírtakat.